Kimondta hogy szórakozni, kikapcsolódni csak hétvégén lehet? És ha valaki olyankor dolgozik? Akkor az a munkanapja. Így a hétköznapokra marad a szórakozás, a szabadidő eltöltésének a lehetősége. Ezt persze minőségi módon szeretjük megoldani ha lehetőségünk nyílik rá.
Éppen ezért ajánlom fel annak lehetőségét hogy a hétköznapokat is eltölthessük a magunkra való odafigyeléssel, akár hétfő délelőtt, kedd délben vagy szerdán kora este. Kinek mikor jut ideje egy kis Énidőre.
Ezen tevékenység számomra a horgolás. Ha valaki más is ezt szeretné saját énidejének eltöltésére használni, akkor én szívesen nyújtok támogatást ehhez. Eddig elkészült munkáimmal remélem adok néhány ötletet, inspirációt.
Én autodidakta módon tanultam újra a horgolást 28 éves koromban.
De kezdjük előbb a kályhától.......
A történet ott kezdődik, hogy gyermekkoromban úgy 8 éves lehettem, a vidéki nagymamánál tartott disznóvágásra az egyik lányunokatestvérem elhozta a technikai házifeladatát, ami a kötés gyakorlása volt. Hogy mi volt pontosan arra már nem emlékszem, talán egy sál. De mindegy is. A húga pedig a horgolását ami tényleg egy sál volt, karácsonyi ajándéknak szánta. Nekem nagyon tetszett amit csinált, meg is mutatta hogyan kell, dehát ugye saját tű és fonal híján, nem tudtam gyakorolni, így ez a dolog abba maradt.
Helyette a kötés felé foldult az érdeklődésem amit a másik unokatestvéremtől tanultam meg, miután közölte velem, se tűm, se fonalam, ezért nem tudja megtanítani nekem. Hát kénytelen voltam feltalálni magam. Akkor kaptam néhány hete egy marokkó-mikádó nevezetű ügyességi játékot. Mindkétvégén hegyes véggel rendelkező műanyag pálcákból állt. Nagymamámtól kértem 2 db fekete befőttesgumit, 1-1 pálca végére rátekertem és már kész is volt a rögtönzött kötőtű. Ugyan egy kicsit hajlékony volt, de a célnak megfelelt. A másik unokatestvérem pedig adott egy kisgombolyag fonalat kölcsön és már mehetett is az okítás. Tehát megtanultam a kötés alapjait. Utána kaptam a kötés gyakorlásához egy könyvet is, ami mind a mai napig meg van. Abból a bonyolultabb szemeket is elsajátíthattam.
De valójában nem lett a kedvenc elfoglaltságom, mert nem haladtam úgy vele ahogy szerettem volna. Inkább azért tartottam ki mellette, mert sokáig divat volt az otthoni kötés. Sőt az álom holmikat sem sikerült megcsinálni, ami újabb csalódást eredményezett számomra. Így csak néhány mellény /ami később lebontásra került/, néhány kardigán /kukában végezték/ és pár kisebb ruhadarab ami nem saját részre készült lett az eredmény. Egyetlen kötött táskám van amit kb. 11 éve készítettem és mind a mai napig használatban van. Persze nem napi szinten. Alkalmanként veszem elő csak, például ha múzeumba megyünk.
Ime:
Arról a bizonyos disznóvágásról hazajövet otthon megtaláltam egy régi horgolótűt, amelyet még a nagynéném hagyott ott, aki a kollégiumi évei alatt lakott nálunk egy ideig. Azzal probáltam meg horgolni, de valahogy nagyon nem akart sikerülni, így fordultam inkább a kötés felé.
Felnőtt fejjel amikor újra felfedeztem magamnak a horgolást, jöttem rá miért fuccsolt be gyermeként a dolog. Attól hogy nem ismertem fel hogyan néz ki a rövidpálca, az egyráhajtásos pálca, a kétráhajtásos pálca. Valahogy ez akkor nem volt számomra látható, jól értelmezhető.
És hogyan fedeztem fel újra magamnak a horgolást?
Hát az is egy kedves történet. Lássuk...........
Egy ismerőst kísértem el Székesfehárvárra, ahol neki néhány órás elfoglaltsága akadt, de nem kívánt egyedül utazni. Vele mentem hát és amíg ő résztvett a programján, addig én a városban sétáltam és megnéztem néhány kiállítást. Igy keveredtem el a babamúzeumba véletlenül. Világéletemben szerettem a babákat és a babaházakat (ami nekem sosem lehetett mert túl drága volt). Nos, ott egy földi mesevilágba csöppentem. Bűbájosan kedves kis miniatűr világot fedeztem fel. A szépen berendezett szobákban néhány kiállított babán fedeztem fel horgolt kis ruhácskákat és pici terítőket mini asztalokon. És bevillant, hogy hát valamikor én is probálkoztam evvel a technikával! Mi lenne ha újra megprobálnám!
Az elhatározást tett követte. A következő héten elmentem a könyvtárba. Jól olvasod, a könyvtárba, ugyanis akkor még nem volt internet. Illetve csak nagyon elenyésző helyen, ahol meg tudták fizetni. A munkahelyeken pedig szigorúan csak azok használhatták akiknek feltétlenül szükséges volt a munkájuk elvégzéséhez. A könyvtárban is csak egy számítógép volt például és külön időpontot kellett foglalni, fizetve a használatért, de ez most nem lényeges az én történetem szempontjából.
Szóval kikerestem a horgolással kapcsolatos könyveket. Írd és mondd összesen 2 darabot leltem belőle. Bevittem másnap a munkahelyemre és lefénymásoltam mindkettőt. Azóta az egyiket már beszereztem eredetiben antikváriumból, de a másikat még sajnos nem sikerült. Bár biztos van valahol, ám igazából annyira nem feküdtem rá a témára hogy mindenáron beszerezzem. És onnantól pedig már nem volt akadály előttem. Újra tanultam, majd kisebb-nagyobb kihagyásokkal lassan de biztosan a szenvedélyemmé vált, főleg az által amikor váratlanul berobbant a divat világába. A hirtelen technikai fejlődés is elősegítette az elterjedését. Most ugyan nincs jelentős szerepe a divatban (bár Oscar de le Renta divatház 2020-as kollekciójában van még horgolt ruha), ám az internet által nagyon is nyomon követhető, mennyi nő szereti, imádja és műveli ezt a technikát. Hány nőt inspirál szebbnél szebb holmik létrehozására. Többek között engem is.
Például ilyenre:
Gondolom valakiben felmerült már olvasás közben a kérdés, miért könyvekből tanultam. Nos egyszerű a magyarázat. Az én környezetemben nem tudott senki horgolni. Anyukám varrni tanított meg, én őt kötni, de őt sem foglalta le. Csak 1 db mellényt csinált apukámnak, amit ő soha sem viselt. Az anyai nagymamám hímzett, azt megmutatta nekem. Az ugyan nagyon tetszett miután elkészült, sőt mind a mai napig elbűvől a hímzett holmi is, azonban az sem volt számomra egy nagyon látványosan haladós technika. Ahhoz már nekem sincs elég türelmem, pláne ha elrontjuk max 1-szer fejthető ki a varrás, utána az alap tönkre megy. Az apai nagymamám messze is lakott, meg nem is volt semmilyen kézműves hobbija. Ő az olvasást szerette, de nagyon. Az indiános regényekért rajongott. Halkan megjegyzem én is imádok olvasni, de azt nem kell külön tanítani, az belülről jön. Tehát gyanítom az olvasás szeretetét tőle örökőltem.
Szóval ott járunk, hogy nem volt kitől elsajátítanom a horgolás csínját-bínját. Se rokontól, se szomszéd nénitől, sőt mi az iskolában sem tanultunk technika óra keretében kézimunkázni.
Nálunk a suliban mire odakerültünk, hogy tanulhattuk volna, elment nyugdíjba a technika tanárnő és férfi lett az oktató. Így készítettünk fadobozt (mind a mai napig meg van a körömlakkjaimat tárolom benne), váltó és soros áram bekötést, müanyag fényképtartót olvasztással, préseléssel készítve. Szóval csupa "női" dolgot. Ez volt a női egyenjogúság a szocialimus értelmezése szerint. (Én még a rendszerváltás előtt jártam általános iskolába). Alsó tagozatban rézkarcolással csináltunk anyáknapi ajándékot, ami nagyon szép lett. Anyukám még most is őrzi!
Dióhéjban ennyi ami miatt könyvek segítségével önszorgalomból, önfejlesztéssel kellett elsajátítanom ezt a remek kézműves technikát. A virtuális sztráda korában ez már jóval könnyebb. De még így sem olyan egyszerű a kis trükkök tudása nélkül egy fénykép által bemutatott kész ruhadarabból és néhány mellékelt mintából, videóból kezdőként vagy kevésbé gyakorlottként tökéletesen elkészíteni a vágyott álom ruhadarabot.
Nekem például ezt:
Szóval ebben szeretnék segíteni nektek kedves olvasóim, követőim. Megmutatni hogyan lesz egy tűből és néhány gombolyag fonalból (amit nem játszott el a macska ), egy olyan mű ami saját kútfőből, önmagunk fejéből "pattan elő " vagy az internet segedelmével, máséból. Ám akkor is ott az önön kezünkkel való alkotás csodás, felemelő érzése. Hogy nekem is sikerült !!! Tehát hajrá mindenki aki úgy érzi szeretné ezt az érzést. Igazából nem a tehetségen múlik, hanem a türelmen és a kitartáson. Aki nem tud egyhelyben ülni és többször neki futni egy mintának, annak nem való ez az elfoglaltság. Ez nem a perpetum mobile-k hobbija, hanem azoké akik szeretnek szöszmöszölni. (Bár ezt is lehet villámgyorsan csinálni, ám a kézmozog csak egyedül).
Ennek a blognak és az egésznek az optimizmus a lényege. Az alkotás öröme és szabadsága. A felemelő érzés ígérete, amikor elkészül egy újabb, számunkra remekműnek minösülő álomdarab. A kreativítás és álmodozás szabadsága amit senki nem vehet el tőlünk.
Szóval gyerünk induljunk ezen az úton együtt. Bárkinek szívesen átadom mindazt a tudást ami bennem van, aki úgy véli ez neki is menne, ezt ő is érezni szeretné.
Nos, Énidőmben saját kútfőből csak ilyen mezei, polófonalból készült táskákat készítettem a sokadik covid miatti bezáráskor 2021 tavaszán.
Aztán miután néhány napot aludtam rájuk (alsó kettő), túl snassznak találtam őket. Ezért újra gondoltam a kivitelezésüket és lebontás, áthorgolás után ez lett belőlük:
Szóval ha más is jár így, ne féljen újra tervezni a már elkészített darabot. Ha érzi hogy nem az igazi, akkor nosza lebontani és másképp elkészíteni. Vagy egészen mást horgolni belőle. Nekem van olyan munkám, ami először pulóver volt, majd táska, végül testhez álló ruha lett. Íme:
Mivel nem találtam megfelelő maxi kardigánt, ezért horgoltam magamnak egyet.
Piros hangulatom volt amikor ez született:
Ajándékba készültek ezek a nyári toppok.
Változat szexi nyári horgolt ruhára. Az alap egy szűk strech ruha, melyet készen vásároltam. Arra varrtam egy horgolt szoknyát, mely pamut fonalból készült.
Egy barátnőm részére készült horgolt táskájából kimaradt maradék fonalból lett ez a csinos top.
Ha még nem lenne elég a toppokból akkor itt van még néhány. Csak az élmény kedvéért.
Szoknyát is lehet énidőnkben horgolni. A szabadidőnk ilyetén való eltöltése igazán felemelő érzés. A végeredmény pedig csodaszép.
Multicolor horgolt pulcsi pókos mintával. Fekete toppal, farmerral és fekete cipővel remek outfitot alkot.
Ujjatlan horgolt toppokra variációk.
Hűvösebb nyári éjszakákra vagy nappalra kardigán.
Egy megmaradt kispárna angin és néhány próbaminta kombinálásából jött létre ez a klassz díszpárna.
Hűvösebb napokra horgolt szoknyák baby alpaka fonalból. Magasszárú csizmával és pulóverrel igen csinos viselet.
Téli hideg napokra való horgolt mini szoknya akryl fonalból. Szintén magasszárú csizmával kombinálva, pulcsival kiegészítve kimondottan dögös szerelés lesz belőle.
Ronda mint állat ez a horgolt ruha, de -15 Celsiusfokban szuper meleg. Párosítva egy kamír harisnyanadrággal és hosszúszárú csizmával, tuti téli Outfit!
Téli témánál maradva. Mivel én nagyon fázós vagyok és nem találtam eléggé meleg nadrágot, ezért horgoltam egyet. Rövid dzsekihez nadrág fölé szoktam pluszba felvenni. 3/4-s a szára hogy passzoljon bármilyen csizmához és így a szára alja sem ázik el ha havazik.
Egy kis inspirációs ízelítő magunk készítette vászon vagy farmertáskánk díszítésére. Horgolt apróságok melyek variálásához csak a képzeletünk szab határt.
Stella McCartney olasz horgolt táskájától indíttatva én is készítettem magamnak egy hasonlót. Nagyon imádni való lett.
Így dobhatunk fel egy kissé megkopott vagy már megunt kötöttruhát néhány horgolt motívummal.
Farsangi időszakra arany és ezüst lurex színházi táskák. Az ezüstszínű királykék estélyruhához, az aranyszínű piros estélyruhához kiváló kiegészítő lehet.
Meghorgoltam néhány olyan blokkot leszámolható rajz alapján, amit az elmúlt évek alatt a netről összegyűjtöttem. Némelyik egészen ígéretesnek tűnik további felhasználásra, például táskához vagy ruhához.
Íme egy táska kollázs, mert hát úgye táskából egy nőnek sosem lehet elég a szekrényében!!
Készült egy újabb igencsak szép rátét a gyűjteménybe.
Bármilyen kérdés merül fel, szívesen válaszolok a szenderpille@gmail.com e-mail címen. Kérdezz bátran!!!!!